Debreceni Zoltán legszebb múzsája Csajé
 |
 |
|
 |
|
Debreceni Zoltán
 |
.
. Debreceni Zoltán - Hit nélkül nincs élet..
Kértem Erőt és kaptam nehézségeket,amelyek erőssé tettek.
- Kértem Jómódot... és kaptam agyat és izmot,hogy dolgozzak.
- Kértem Bátorságot... és kaptam akadályokat,hogy legyőzzem azokat.
- Kértem szerelmet... és kaptam bajban lévő embereket,hogy segítsek.
- Kértem Jóindulatot... és kaptam lehetőséget.
Semmit nem kaptam meg amit kértem.
De mindent megkaptam amire szükségem volt,
és akartam.
Embertársam éld az életet félelem nélkül.
Nézz szembe az akadályokkal,
tudd és érezd,hogyha akarod képes vagy legyőzni
.
Debreceni Zoltán ZsidóCigány író,
Versíró múzsája Csajé
|
|
Debreceni Zoltán - Patak partján...
Tavasz szellője lengi a mezőt,
Virágok illata száll a réten,
Napfény simogatja az ég kékjét,
És a madarak dalolnak a fák lombjai között.
A patak partján ülve hallgatom a csendet,
A víz susogása halkan szól hozzám,
Mintha az ősi titkokat suttogná nekem,
Melyeket csak a természet ismer.
A fűszálak között sétálva érzem a föld illatát,
A nap sugarai melegítik az arcom,
És a szívem boldogan dobog,
Hiszen itt vagyok, ahol a természet
szépsége érinti a lelkemet
|
|||
Debreceni Zoltán - Az árva Cigány kisfiú...
Kisvejkén késő őszi estén ballagott munkából haza egy boldogtalan férfi.
Senkit nem szeretett,
emiatt őt sem szerették az emberek.
Nagyon magányos volt és szomorú a szíve.
A hegyekben erősen kezdtek fújni a hideg szelek a nagykabátját összehúzta menet közben magán,
mert nagyon fázott.
Fejét lehajtva,hogy ne fújjon arcába a fagyos szél úgy siettet haza.
Már az utca ki volt világítva mire hazaért a gondozatlan házához.
A kopott kaput a kulccsal kiakarta nyitni.
De az ujjai elgémberedtek a hidegtől és a kulcs kiesett a kezéből.
Idegesen morgolódva lehajolt,hogy a kapu kulcsát fölvegye.
S akkor vette észre a kerítés tövében ültetett virágot.
Mindenhol csak nagy a gaz -morogta félhangosan.
Kedvesen ráköszönt a szomszédban élő kisfiú.
És szelíden mondta neki:bácsi azt a virágot én ültettem neked.
A férfi vállát rángatva mondta én ilyet nem kértem tőled.
Azzal bement a sötét hideg házba.
A kályhába tüzet rakott.
Közben kavargott benne a kisfiú mondata.
Minek nekem a virág? -mormogta magában.
Már késő éjszaka lett,
de a boldogtalan férfi szemére nem jött álom.
Akarata ellenére mindig a kisfiú jutott az eszébe.
-Virágot nekem?
-nekem?
Nekem ültette?
Majd könnyes szemmel a tornácáról levette a cukorrépa hámozó kést.
És kiment az utcára,
a félhomályba kiásta az agyagos földből a virágot,
amit neki a kisfiú ültetett.
Bevitte és egy edénybe gondosan elültette.
Másnap ahogy dolgozni indult már kint volt az árva kisfiú.
Ugyan is a szülei autó balesetben már régebben meghaltak.
Csókolom köszönt mosolyogva szelíden a kisfiú.
A férfi mosolytalanul bólintott köszönés helyet a kisfiúnak.
A kisfiú oda szólt: bácsika látom bevitted a virágot.
Be -válaszolta majd elballagott dolgozni.
A munkából este sietett haza,
mert tudta a kis virág várja.
A kis virág napról napra szépen növekedett.
Mert rendszeresen ápolta,
öntözte a boldogtalan ember.
Egy napon nagyon szép sárga virágot hozott.
A férfi nagyon,de nagyon boldog lett.
Mert a szürke sötét szobájába a virág fényes napot hozott.
Munkába indult
mint ahogy mindig szokott,
reggelente a boltba tértbe a tarisznyába élelmet venni.
De az elemózsián kívül kért egy nagy tábla csokoládét.
Másnap reggel nem látta a kisfiút a kerítés előtt mint ahogy szokta,
egy darabig várta,
de hiába várta csak nem jött.
Elment dolgozni de nem volt jó érzése egész nap.
Alig várta,hogy vége legyen a műszaknak.
Hogy tudjon sietni haza,
de nem is a saját házához ment hanem egyenest a kisfiú házához.
Többször bekiáltott,
a kisfiú helyett,
egy öregasszony jött ajtót nyitni.
A kisfiút keresem mondta izgatottan.
A kisfiú az éjszaka nagyon beteg lett.
A mentő kórházban szállította.
Én a mamája vagyok.
A férfi rohant ész nélkül a kórházba.
A folyosón hangosan kiabálta,
a kisfiút keresem,
akit az éjjel hozott be a mentő.
Ma délelőtt meghalt,
megállt a picike szíve mondta neki egy fiatal nővér.
Késve érkezett sajnos uram.
Sírva ment haza.
A kisfiú sírjára élő sok színű virágból
csináltatott egy nagy koszorút.
A temetésen odament a sírgödörhöz és zokogva dobta a picike koporsója után a nagy tábla csokoládét.
Majd egy holdvilágos éjszaka,
virágot ment ültetni a kisfiú picike sírjára.
Azt a virágot amit a kisfiútól kapott.
Majd megköszönte a kisfiúnak többször.
Amiért szeretetre tudta nevelni.
www.zoltand.eoldal.hu
Kisvejkén késő őszi estén ballagott munkából haza egy boldogtalan férfi.
Senkit nem szeretett,
emiatt őt sem szerették az emberek.
Nagyon magányos volt és szomorú a szíve.
A hegyekben erősen kezdtek fújni a hideg szelek a nagykabátját összehúzta menet közben magán,
mert nagyon fázott.
Fejét lehajtva,hogy ne fújjon arcába a fagyos szél úgy siettet haza.
Már az utca ki volt világítva mire hazaért a gondozatlan házához.
A kopott kaput a kulccsal kiakarta nyitni.
De az ujjai elgémberedtek a hidegtől és a kulcs kiesett a kezéből.
Idegesen morgolódva lehajolt,hogy a kapu kulcsát fölvegye.
S akkor vette észre a kerítés tövében ültetett virágot.
Mindenhol csak nagy a gaz -morogta félhangosan.
Kedvesen ráköszönt a szomszédban élő kisfiú.
És szelíden mondta neki:bácsi azt a virágot én ültettem neked.
A férfi vállát rángatva mondta én ilyet nem kértem tőled.
Azzal bement a sötét hideg házba.
A kályhába tüzet rakott.
Közben kavargott benne a kisfiú mondata.
Minek nekem a virág? -mormogta magában.
Már késő éjszaka lett,
de a boldogtalan férfi szemére nem jött álom.
Akarata ellenére mindig a kisfiú jutott az eszébe.
-Virágot nekem?
-nekem?
Nekem ültette?
Majd könnyes szemmel a tornácáról levette a cukorrépa hámozó kést.
És kiment az utcára,
a félhomályba kiásta az agyagos földből a virágot,
amit neki a kisfiú ültetett.
Bevitte és egy edénybe gondosan elültette.
Másnap ahogy dolgozni indult már kint volt az árva kisfiú.
Ugyan is a szülei autó balesetben már régebben meghaltak.
Csókolom köszönt mosolyogva szelíden a kisfiú.
A férfi mosolytalanul bólintott köszönés helyet a kisfiúnak.
A kisfiú oda szólt: bácsika látom bevitted a virágot.
Be -válaszolta majd elballagott dolgozni.
A munkából este sietett haza,
mert tudta a kis virág várja.
A kis virág napról napra szépen növekedett.
Mert rendszeresen ápolta,
öntözte a boldogtalan ember.
Egy napon nagyon szép sárga virágot hozott.
A férfi nagyon,de nagyon boldog lett.
Mert a szürke sötét szobájába a virág fényes napot hozott.
Munkába indult
mint ahogy mindig szokott,
reggelente a boltba tértbe a tarisznyába élelmet venni.
De az elemózsián kívül kért egy nagy tábla csokoládét.
Másnap reggel nem látta a kisfiút a kerítés előtt mint ahogy szokta,
egy darabig várta,
de hiába várta csak nem jött.
Elment dolgozni de nem volt jó érzése egész nap.
Alig várta,hogy vége legyen a műszaknak.
Hogy tudjon sietni haza,
de nem is a saját házához ment hanem egyenest a kisfiú házához.
Többször bekiáltott,
a kisfiú helyett,
egy öregasszony jött ajtót nyitni.
A kisfiút keresem mondta izgatottan.
A kisfiú az éjszaka nagyon beteg lett.
A mentő kórházban szállította.
Én a mamája vagyok.
A férfi rohant ész nélkül a kórházba.
A folyosón hangosan kiabálta,
a kisfiút keresem,
akit az éjjel hozott be a mentő.
Ma délelőtt meghalt,
megállt a picike szíve mondta neki egy fiatal nővér.
Késve érkezett sajnos uram.
Sírva ment haza.
A kisfiú sírjára élő sok színű virágból
csináltatott egy nagy koszorút.
A temetésen odament a sírgödörhöz és zokogva dobta a picike koporsója után a nagy tábla csokoládét.
Majd egy holdvilágos éjszaka,
virágot ment ültetni a kisfiú picike sírjára.
Azt a virágot amit a kisfiútól kapott.
Majd megköszönte a kisfiúnak többször.
Amiért szeretetre tudta nevelni.
www.zoltand.eoldal.hu
