|
|
Pocsaj régen és ma - Debreceni Zoltán Zsidócigány író, versíró tollából
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan.
Pocsaj egy több századot át élt régi település,a 14-századba már beszéltek róla.
Pocsaj az álmosdi Chyre család pocsaji ágának ősi fészke volt. 1415-ben Pocsaji Péter és László, valamint Álmosdi János és László birtoka volt, mely utóbbi Zsigmond király engedélyével itt kastélyt is építtetett.
1514-es parasztlázadás-kor Pocsaji Lászlót is megölték, birtokai nagy részét Bajoni János és Benedek nyerte el, a többi birtokrészt Tahy Ferenc, Dobó István erdélyi vajda, majd szécsényi Németh Ferenc kapta meg.
1552-ben Pocsaj birtokosa Korlatovics Péter és a váradi püspök volt, majd a Rákócziaké lett.
1732-ben ismét a váradi püspöké és gróf Ditischein birtoka volt.
A 18. század elején gróf Steinberg Ádám és gróf Zichy Ferenc volt birtokosa. A 20. század elején pedig gróf Zichy Ágoston és a nagyváradi 1. sz. püspökség volt itt a nagyobb birtokos.
Pocsaj Téglavető telep
A falutól távolabb az út mellett Pocsaj és Nagyléta között lévő régi Cigány lakta település volt. A Református temető és egy tó mellett helyezkedett el. Itt alul iskolázott,analfabéta cigány származású emberek éltek. Kisebb házakba kunyhókba. A cigánytelep a 20-század végén teljes egészében megszűnt. Szemét telepként használták,a 21-század elejéig.
2001-ben a település lakosságának 84%-a magyar, 14%-a többsége alul iskolázott cigány és 2%-a román nemzetiségűnek vallotta magát.[3] Pocsaj várai
A községben az Ér és a Berettyó folyó között valamikor egy földvár állt, amelynek helyére később egy újabb vár épült. A község melletti hídnál egy nagy emeletes vámház állt, amely régen a vár belsejébe esett. 1750-ben házépítés alkalmával az omladékok közül egy kőtábla került elő, melybe Lorántffy Zsuzsanna neve volt belevésve. Ez az épület lehetett az elővára II. Rákóczi György várának, melyet 1641-ben építtetett a régi földvár helyébe. 1653-ban itt tartotta lakodalmát Apafi Mihály, a későbbi fejedelem Bornemisza Annával. 1660-ban Szejdi basa a várat bevette és leromboltatta. 1661-ben, egy évvel később Szinán váradi basa ismét felépíttette.
Pocsajnak e váron kívül még 3 kisebb váracskája is volt: Leányvár, a Hosszúzugi vár és a Hídközi vár, melyeknek azonban mára már nyoma veszett.
A Leányvár elnevezéshez a hagyomány érdekes magyarázatot fűz, mely szerint Marót fejedelem ezt a várat adta Hanza leányával menyasszonyi ajándékul Árpád fiának, Zoltának. 2010-ben a falu lakossága 2586 fő volt
|
Biharkeresztesi Debreceni Zoltán író, versíró versei
Biharkeresztesi Debreceni Zoltán író, versíró versei //Biharkeresztes, Cigány szomszédom, Hajdúbagos
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen, Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény. Álmodunk, repülünk, mint madarak, Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre, Ott vagyok én is, a Te nevedben. A csillagok között, a végtelenben, Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye, Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre. Mert mindig itt leszek, melletted állva, Csillagok és álmok között, boldogan
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem
Szegeden nagyon régen, hogy megtörtént azt nem tudom. A Tisza partján az erdő szélén, egy barna fiú és egy szőke kis lány együtt ültek egy padon.
Felettük a sötét égen, láttak fényleni két csillagot. A szerelemtől a két szemük, mint a csillag úgy ragyogott.
Ahogy ültek csókolóztak, egymás szemébe néztek. Lássuk csak meg közelebbről, milyen furcsa az élet.
Csodálták az erdő csendjét, meg a vadvirágok illatát. Mind kettőjük egész testét, a nagy szerelem járta át.
Nem csak egymás derekát fogták. Történt az erdőben más egyéb. Ha valaki ott járt volna, hallotta volna a fák lélegzetét.
A meleg nyár után hűvös ősz jött, Érezte a szőke lány. Hogy az erdőben nem csak a hideg járta át a derekát.
Szép karcsú szőke lányból lassan pocakos gyönyörű menyecske lett. Tél után az új tavaszra, a gólyával egy kis csomag érkezett.
Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát. Egymásra néztek kacsintottak, hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.
Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog. Megcsillanni látták benne a Tisza partján látott, ragyogó két csillagot.
A szőke lány úgy hallatszik orvos lett. Egy szép nagy kórházban, belgyógyászként dolgozik.
A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét. A barna fiú megjárta a poklok-poklát, beteg lett és kioperálták a féltüdejét
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
Biharkeresztes Debreceni Zoltán író, versíró
Kisvejke Debreceni Zoltán író, versíró
.
Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Biharkeresztes versíró tollából
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón, Mint szívem, mely szerelmedre várón. A csillagok is suttognak, mint te meg én, Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket, Mint te simítod arcomat a sötétben. A világ csendes, csak a szívünk dobban, Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik, S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik. Te vagy nekem a napfény, a holdvilág, Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
|
Debreceni Zoltán író /Szép emberek |
( Debreceni Zoltán író ) HAJDBAGOS
.
.
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő..
Nem vagyok nagy költő csak szeretek írni. A bánatot s a szomorúságot papírra vetni. A szegények versírója vagyok, tőlük az életről sokat is tanulok.
Kitárják nekem a szerető szívüket. Letörlik előttem szemükről a könnyeket. Elmondják sorba a gondjukat, bajukat. Abból írom le hosszan a szomorú sorokat.
Debreceni Zoltán: Szűz hó roppan...
A téli erdő sűrűjében lépkedek. Már egyedül megyek, nem fogod a kezem. Lábam alatt szűz hó roppan, Kedvesem de sokat jártam itt veled.
A zimankót lassan a kikelet váltja, majd meleg nyár borul újra a havas téli tájra. Aztán ősz, színes, esős. Sírnak az eső lepte fák, éppen úgy, mint amikor megismertelek.
A fáról az eső, mint a könnycseppek úgy hullanak reám. Most olyan nehéz a szívem... A természet templomában vigaszt lelek, Kedvesem rád emlékezek.
Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán - A Cigány szomszédom...
Árva gyermekként nevelkedtem én fel Pocsajban a Téglavetőben. Úgy is hívtak engem a falu árvája. Éhesen korgó hassal, jártam sokszor iskolába.
Cipőm lyukas volt, a ruhámat télen, a hideg szél átjárta. Az öröm és a boldogság, elkerült nagyon messzire. Mert a szegény árvát még a boldogság sem szereti.
A szüleim elköltöztek tőlem, a mennyekbe. Engem itt hagytak egyedül, a nagy szegénységbe.
Egy nyári szép napon Pocsajban a szigeten sétáltam, az éhségtől szédülten. Sóskát ettem a vadvirágok között. Akkor tájban a forgó is, néhány hétre Pocsajba költözött.
Szegény árvaként akkor azt kívántam. De jó lenne ott lenni, a piactéren a zenés mulatságban. Vágytam a körhintára, színes lóra és a hajókára.
A cigány szomszédom ismerte jól a keserű, árva életemet. Tudta,hogy árva vagyok. a szüleim a Jézuskához költöztek. Ezért ha tehette megsimogatta mindig a bozontos fejemet.
A felesége mosolyogva a házukban hívott. Egy nagy szelet péki kenyeret azonnal zsírozott. Csodálkozva néztek rám a sok apró cigány gyerekek, hogy milyen jó ízűen eszem, a zsíros kenyeret.
A cigány szomszédom nem is oly sokára. Elvitt engem a piactérre a zenés mulatságba. Úgy tekintett rám, mint saját gyermekére. Felültetett többször a színes lóra, és a hajókára.
Kaptam tőlük cukorkát, fagyit és csokit is eleget. De ami nekem legjobban hiányzott. Kaptam tőlük szívből jövő sok-sok szeretetet.
Nem is felejtem el soha azt a gyönyörű délutánt. Mikor együtt mulatott velem. A jó szívű sok gyerekes, kedves cigány család.
Sándoros tanya : 1974 nyara
|
Cikkhez csatolt fotók módosítása
|