|
Debreceni Zoltán - Éjszaka után újra nappal lesz..
A nap felkel, a világ újra ébred,
Színes vadvirágok nyílnak a réten.
A madarak dalolnak, a fák halkan susognak,
Az élet zsong, a szívünk dobban.
A patak csobog, a szél suttog,
A hegyek magasak, az ég kék és nagy.
A világ tele van csodával és szépséggel,
Minden nap új kalanddal és reménységgel.
Az élet olyan, mint egy színes festmény,
Tele van örömmel és bánattal, nevetéssel és könnyekkel.
De minden nap van új lehetőség,
Hogy megtaláljuk a boldogságot és a szeretetet.
Debreceni Zoltán - Sosem halok meg?
A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át az egész földet,
Olyan mint egy végtelen szerelem.
A madarak vígan dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják színes szirmaikat,
a szél halkan susog a zöldellő fák között.
Egy új gyönyörű nap köszönt ránk,
reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre,
hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat...
Debreceni Zoltán@1974.07.25.Minden jog fenntartva.
Sándoros tanya : 1974
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ...
Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.
A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.
Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.
Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán - Tavaszi Szerelem
Tavasz szellője halkan susog,
Virágok nyílnak, szívekben is lobog.
Két szerelmes szív találkozik a réten,
Csókjaik édesek, mint méz a méhnek.
A nap sugarai simogatják arcukat,
Kezüket összefonva sétálnak a határban.
A tavasz szerelemmel tölti meg a levegőt,
Mint a virágok illata, mely szétterjed a mezőn.
Őszinte szavak, lágy simogatások,
Együtt járják az élet útját, kéz a kézben.
Tavaszi szerelem, mint a friss hajnal harmata,
Örök emlékké válik, szívükben örökké marad.
Vers
Debreceni Zoltán versíró tollából
A Kisvejkei hegyekben zölden virul az erdő.
Száguldva fut közte a kanyargós kis patak.
Az erdőben sötétek az árnyak,
patak vizébe vakítanak a napsugarak.
Elmerengve nézem,
hogy a felhő milyen fürgén kergeti az égen a napot.
Mellettem most éppen a boldogság megy el,
de lusta megemelni a kalapot.
Gyertek bíborvörös naplementék és csendes esték,
gyertek a szememre gyönyörű szép álmok.
Hogy ne kelljen éreznem a boldogtalanságot.
www.zoltand.eoldal.hu