Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán író, versíró
Született: 1954. november 2., Pocsaj
Lakcíme: Hajdúbagos, Sinai u. 1.
Lakóhelye: Kisvejke, Rákóczi u. 29.
Elérhetősége: debreceni-zoltan@temail.hu
.
. Élete és pályafutása:
Debreceni Zoltán nehéz gyermekkora volt heten voltak testvérek
szinte tanyán nevelkedett.
Zsidó-cigány származása miatt sokat bántották.
Iskolába 5-6 km-t járt gyalog, télen-nyáron.
Gyermekkorát Pocsajban, majd Kismarjában, Sándoros-tanyán,
Konyári-Sóstó tanyán,
Hosszúpályiban, Derecskén, Biharkeresztesen, Nagykerekiben,
Hajdúbagoson és Kisvejkén töltötte.
Jelenleg Dombóváron él.
Állatorvos szeretett volna lenni, és felsőbb iskolába Berettyóújfaluba, Debrecenbe,
Budapestre járt. Édesanyja fiatalon rákbetegségben hunyt el, édesapja és
15 éves öccse rövid időn belül követték a halálba. Az apró testvéreinek nevelése rámaradt,
így a felsőbb iskoláját nem tudta befejezni, mert dolgoznia kellett.
Első verse 1973-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban, ami nagy vihart kavart.
Ezt követően versei a Képes Újságban és több napilapban is megjelentek.
Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni.
Tehetségére egy derecskei helytörténész figyelt fel,
így életrajza és művei könyv formában 2016-ban jelentek meg.
A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását, határőr volt,
majd a Magyar Államvasútakhoz került mint vezető jegyvizsgáló,
ezt követően vonatvezetőként dolgozott.
Súlyos tüdőműtét miatt fiatalon rokkant lett.
Zsidó-cigány származása miatt eltiltották tőle fiatal korában a szerelmét,
aminek sebei fájdalmát egész életében némán hordta,
ahogy verseiből ismerhetjük.
Inspirációja a cigány irodalom legszebb múzsája, Csajé volt.
Emléklapot kapott 2017-ben és 2019 tavaszán.
Többször kapott elismerő Oklevelet.
Dombóvárra 2015-ben költözött a Jobbikosok zaklatása miatt
Hajdúbagosról amit verseiben is megörökített.
Életrajza magyar nyelven és Angol nyelven is megjelent videón
amely a youtu.be megtalálható.
Debreceni Zoltán Derecske Erkel F. U. 2sz. háza
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
(Debreceni Zoltán Életrajza és művei könyv formában megjelenteti 2016-ban)
.
Emléklapot kapott 2017 ben és 2019 tavaszán
Debreceni Zoltán emléklap
Debreceni Zoltán író emléklapja 2019
Írói mumkájáért elismerő Oklevelet több alkalomkor kapott Debreceni Zoltán. Író, versíró
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró
Debreceni Zoltán Hajdúbagos Sinai U. 1sz alatti háza.
Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...
Idegen tájon élek erre mindig hűvös szél dalol.
A nyár elvitte szívemből az örömet,
benne csak a szomorú bánat honol.
Csendben sétálok Dombóváron
a száz éves vadgesztenye fák alatt.
A jobbikosok zaklattak elkellet hagyni
rákos betegen az otthonom.
A szomorúsággal karöltve járok.
Elhagyott a engem minden öröm.
Könyezik mindig a szemem
a gyávaságom miatt
mikor nem lát senki magamat
mindig jól szembe köpöm.
Az utcán mosolyogva mennek el
mellettem az emberek.
Idegen ember vagyok én itt,
még rám sem köszönnek.
Sírva nézem ahogy a szél e falum felé
viszi az égen a bárányfelleget.
Zsidó Cigány vagyok csak azért bántottak engemet,
A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.
(Ezt a verset Dombóváron : 2015 tavaszán írta az író.)
.
-
Debreceni Zoltán művei olvashatók:
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé
Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz...
Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év,
sok sötét felhős nap.
De a szépséged nem változott ugyan az maradt.
Akik csodálják szépségedet,
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.
Hadd fusson,
hadd repüljön feletted
az embert nyüvő makacs
idő.
Te mindig dobd le a fukar élet
irigylő ráncait.
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még,
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.
Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait.
Kérlek áruld el nekik kedvesem,
hogy mit teszel.
Hagy tudja meg az egész világ mi az,
amitől minden évben szebb és szebb leszel...
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író, versíró
.
Dombóvár farm
Debreceni Zoltán - A vén tanya...
A régi tanyánk ablaka törött,
ajtajával játszik a téli szél.
Hullik róla a vakolat,
málik róla már a mész.
Anyám nem vár az ajtóba
meghalt régen már szegény.
A Bodri is rég elpusztult
már az sem szalad én elém.
Karácsony és új év körül mindig
meglátogatom a vén tanyát.
Ahol finomakat főzött - sütött
nekem a drága jó édesanyám.
Sóhaját mindig hallom
ahogy fújja a szél a havat.
Szegény anyámnak a lelke,
Örökre a vén tanyába itt maradt.