Debreceni Zoltán író emléklapja
.
.
Debreceni Zoltán versíró
.
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
.
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ...
Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.
A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.
Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.
Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán író :Üvölt a csend..
Meg jött az este már elhalkult a falu,
nem nyüzsög a világ.
A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.
Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg,
az éjszakai csendet.
Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.
Üres az ágy,
két barna szememre nem jön az álom.
Nem hallom a hangod hiába várom.
A szobámba üvölt a csend,
nélküled meghalt az élet.
Elszakít tőled a betegség,
ilyen kegyetlen az élet.
Úgy szeretnék most vándor felhő lenni.
A kósza szellővel hozzád elrepülni.
A zöld két szemedbe nézni,
és csókolni a szádat.
Veled tölteni,
a hosszú őszi éjszakákat.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán író emléklapja
A betegségtől már fáradt a szívem.
Halkan ver nagyon.
Leülni pihenni nagyon jólesik már egy padon.
Nézni a zöldellő fákat,
és este a csillagos eget.
Képzeletben a parkban simogatni a kicsike kezed.
Érezni a fájós őszi csendet a szívembe itt legbelül.
Amin a keserű bánat.
Sokszor csendesen halkan hegedül.
Kisvejke