úzsája Csajé
Mert téged még haza várnak.
Örülhetsz a drága jó apádnak.
Addig menj Erzsike haza.
még hallod, hogy kopognak a léptek.
Mert addig tárt karokkal várnak haza téged.
Menj, menj soha ne néz hátra.
Mert még ráborulhatsz a drága
jó apád vállára.
Mondj el neki minden jót és szépet.
De soha se mondj neki rosszat.
Még akkor sem ha a sebeid fájnak
Ne szomorítsd el a szívét
a drága jó apádnak.
.......
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán író :Üvölt a csend..
Meg jött az este már elhalkult a falu,
nem nyüzsög a világ.
A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.
Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg,
az éjszakai csendet.
Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.
Üres az ágy,
két barna szememre nem jön az álom.
Nem hallom a hangod hiába várom.
A szobámba üvölt a csend,
nélküled meghalt az élet.
Elszakít tőled a betegség,
ilyen kegyetlen az élet.
Úgy szeretnék most vándor felhő lenni.
A kósza szellővel hozzád elrepülni.
A zöld két szemedbe nézni,
és csókolni a szádat.
Veled tölteni,
a hosszú őszi éjszakákat.
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)
Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben
művészete elismeréséért.
Debreceni Zoltán - Úgy jöttél felém
Úgy jöttél felém,
mint egy gyönyörű szép álom.
Mint a nyarat úgy várom jöttödet,
boldogan kelünk a hegyekben minden nap a nappal.
Éjszaka együtt játszunk a holddal
és a sok-sok fényes csillagokkal.
Nevetve futunk szembe mindén viharos széllel.
Megbirkózunk együtt a kegyetlen élettel.
Már elfeledtetted velem a szomorú múltam,
és arcomról letörölted a keserű könnyem.
Melletted merek mindenről álmodni,
tervezni a szépet.
És az álmomból most már felébredni sem félek
Debreceni Zoltán író tollából
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
A képzeletem kicsi korában,
farkast és medvét evett.
Mert nem birok vele,
mindig tekereg.
Esténként bejárja,
a völgyeket,
a magas hegyeket.
Nem tudok tőle aludni,
mert mindig tekereg .
A hegyekben a patak,
száguldó habjával,
énekli halkan a dalát.
De bárhol vagyok,
mindig rád gondol,
szép magyar hazám.
Alig halad nem bírja már a lába.
Csak a patak egyedül rohan,
le a hegyről a völgybe lankára.
A szép rónán megjön.
a képzeletem kedve.
Itt érzi ő jól magát,
nem a távoli hegyekbe.
Nagy léptekkel halad,
sietve előre,
a magas hegyekre,
rá sem hederítve.
A magyar zöld réten,
és erdőben érzi,
nagyon jól magát..
Elfelejti a magyar rónán,
minden fájdalmát,
gondját és baját.