Debreceni Zoltán, író, versíró 

Debreceni Zoltán - A mosolyod... 

A mosolyod fennt ragyog már a csillagos égen. 
Esténként elnézem az ezüstös holdfényben.
Mosoly közben lehunyod a szemed mint valaha régen.
Keserű szívvel nézem én a vadvirágos réten

Debreceni Zoltán - Vers a rokonságról rokonságról...

A rokonság, mint egy nagy fa,
Gyökerei mélyen a földben járva,
Ágai az ég felé nyúlnak,
Minden levél egy történetet mesél.

Az ősök, mint a törzs, erősek és stabilak,
Tartják a családot együtt, a múltba visszatekintve,
A szülők, mint az ágak, támogatnak és védenek,
Gyümölcsöt hoznak, hogy a jövő generációit táplálják.

A gyermekek, mint a levelek, zölden és frissen,
Tele vannak reménnyel, álmokkal és lehetőségekkel,
Unokák, mint a virágok, színesek és vidámak,
A családi fa legfényesebb díszei.

A rokonság, mint egy nagy fa,
Összeköt minket, akár közel, akár távol vagyunk,
Emlékeztet arra, hogy soha nem vagyunk egyedül,
Egy család vagyunk, örökre összekötve.

Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja

( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos

Debreceni Zoltán versíró

Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat

Kisvejke: 2012

Debreceni Zoltán író :Üvölt a csend.. 

Meg jött az este már elhalkult a falu,
nem nyüzsög a világ.
A néma csend tölti meg a hosszú éjszakát.

Csak a beteg szívem dobbanása zavarja meg,
az éjszakai csendet.
Nagyon fáj neki,hogy nem lehet te véled.

Üres az ágy,
két barna szememre nem jön az álom.
Nem hallom a hangod hiába várom.

A szobámba üvölt a csend,
nélküled meghalt az élet.
Elszakít tőled a betegség,
ilyen kegyetlen az élet.

Úgy szeretnék most vándor felhő lenni.
A kósza szellővel hozzád elrepülni.
A zöld két szemedbe nézni,
és csókolni a szádat.
Veled tölteni,
a hosszú őszi éjszakákat.

Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág

             Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)

Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja