A fürdőszoba titka - Debreceni Zoltán
.
Debreceni Zoltán író - Éjjel a tóparján.
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág.
Debreceni Zoltán - A múltamból perceket lopok...
Hideg éjszakákon elkerül az álom,
bársonyos arcodra gondolok.
Fáradt vagyok aludni szeretnék,
de miattad aludni nem tudok.
Cserépkályhában akácfa lobog,
Hidegben ez ám a jó világ!
A múltamból perceket lopok,
álmosan is olyan jó gondolni rád.
Őrzöm szép szemed szinét,
bőrödnek kellemes illatát.
Kergetem mindig az emléked,
de hozzám még is visszajár.
Derecske az itt talált régészeti leletek szerint már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Nevét 1291-ben a váradi püspökség adóösszeírása említette először.
A 16. században már hajdúváros volt, Bocskai István fejedelem hajdúkat telepített ide, és a városnak kiváltságokat is adott. E kiváltságokat 1631-ben I. Rákóczi György is megerősítette.
1659-ben és 1693-ban Derecskét a törökök dúlták fel. I. Lipót megvonta a településtől a hajdúk szabadalmait és a kassai királyi kamara fennhatósága alá helyezte Derecskét.
A 18-19. században a környező településeknél dinamikusabbá vált fejlődése is, mint a környező településeké, mezővárosi rangját is ennek köszönheti, már ez időben is egyfajta centrum szerepét töltötte be a művelődésben, kereskedelemben, kultúrában.
Népcsoportok
2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
Híres szülöttei
- Kótsi Patkó János, (1763-1842) színész, drámaíró, fordító, szakíró, színigazgató
- Sápi Csaba, labdarúgó-játékvezető
- Zákány József (Derecske, 1785 – Vajda, 1857. szept. 10.) tanár, pedagógiai író.
Itt halt meg
- 1891. szeptember 19-én Éder János katolikus pap, akinek 1845-ben Nagyváradon megjelent egy írása.[4][5]
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé
.
.
Debreceni Zoltán - A fürdőszoba titka 2012
Böbe egy szál törölközőbe tekerte pucér testét úgy jött be a fürdőszobába.
Én a kádban a habok között pancsoltam.
Rám pillantott elmosolyodott és a mosdóhoz lépett.
Az ablakon beszűrődő huncut napsugarak a mellén cikáztak.
Mellén ragadt a szemem tetszett neki, hogy nézem a tükörből rám-rám pillantott.
Majd észrevétlenül mögéje léptem.
A meleg víztől felmelegedett kezemet észrevétlenül a törölközője alá csúsztattam
a teste szinte sütötte a kezem.
Böbe széttárta a karját mint aki repülni készül.
A törölköző magától hullott le róla felfedve a világnak apró kis titkait.
Éreztem a szívének minden dobbanását.
Egyre sűrűben kezdte szendi a levegőt.
Ahogy a kezeim a mellére fonódtak.
A melleit óvatosan masszíroztam olykor két ujjam közzé csíptem
egyre keményedő mellbimbóját.
A szám a nyakát kereste először csak óvatosan csókoltam,
majd enyhén bele-bele haraptam a nyakába.
A két test remegett az izgalomtól.
Gyengéden de határozottan magam felé fordítottam Böbét.
Ahogy egymás szemébe néztünk elárulta,
hogy mind a ketten ugyan azt a pillanatot várjuk.
A gyengéd csókokat erősebb és erőszakosabbak követték.
Szívtuk és haraptuk egymást. Az ajkaink már közösültek.
A fürdőszoba a szőnyeg alig várta,hogy ráfeküdjünk.
Az egyenletes lüktetés belepte a fürdőszobát.
Repkedtek az angyalok.
Böbe az élvezéstől ájultan nézet rám majd sírt a gyönyörtől.
Lassan csillapodtak le az utó remegések pajkosan osontak át testünkön
mintha csak pont arra jártak volna.
Kezeink egymásba fonódva pihentek az elfáradt testünk mellett.
Lassan felültem és egy puszit adtam Böbe mellbimbójára.
Mielőtt felálltam volna a verejtéktől fénylő szőnyegről.
Gyengéden végig simítottam Böbe punciját felállás közben.
Majd jó meleg zuhanyzás után bementünk a háló szobába
Böbe a ceruzám simogatta s puszilgatta csak ugy tudott elaludni
Kisvejke : 2012
Debreceni Zoltán versíró múzsája Csajé