|
||||||
Debreceni Zoltán
Élete
Született .
1954
November 2. (59 éves)
Pocsaj Magyarország
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfajok
próza
líra
Írás műveibe a szerelem és a bánat
ötvöződik a természettel.
Debreceni Zoltán
( Pocsaj 1954 November 2. )
magyar nyelven alkotó (roma) származású amatőr költő,író
„
Cigány költők,írók - Debreceni Zoltán
Cigány írók
Cigány költők!
Sokasodjatok, emelkedjetek,
nőjetek az égig.
A kezetek érjen el
a túlsó világ szélig.
Betegen,fáradtan,
vérzően is lépjetek előre.
A cigányokat és az embereket
tereljétek, neveljék,
ne hagyjátok veszni
a rossz sors tengerébe.
”
(Debreceni Zoltán gondolata)
Az írás és a költészet szívem ügye,
mert minden ember lelkét az irodalom táplálja.
És az ember élethez nélkülözhetetlen.
”
Lakcíme: Hajdúbagos Sinai u.1.sz.
Lakóhelye: Kisvejke Rákóczi u 29.
Elérhetősége:debreceni-zoltan@temail.hu
Élete és pályafutása:
Nehéz gyermekkora volt,heten voltak testvérek.
Pocsajba jött a világra,ott gyerekeskedett.
Kismarjába,Sándoros-tanyára,Konyári-Sóstó tanyára,Hosszúpályiba,Derecskére,Biharkeresztesre,Nagykerekibe költöztek.
Állatorvos szeretett volna lenni.
Felsőbb iskolába Berettyóújfaluba,Debrecenbe Budapestre és Szegedre járt.
Édesanyja rákbetegségben meghalt,édesapja követte édesanyját a halálba.
Így az apró testvéreinek a nevelése rámaradt .
Emiatt a felsőbb iskoláit nem tudta befejezni.
1973-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban az első verse,
ami nagy vihart kavart,
ezt követően jelent meg verse a Képes újságba és több napilapba.
Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni.
A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását.
Majd a Magyar Állam Vasúthoz került,mint vezető jegyvizsgáló,
ezt követően vonatvezetőként dolgozott.
Súlyos tüdőműtét miatt nagyon fiatalon lett rokkant.
'' '' '' '. ' '' '' :::::
 |
Debreceni Zoltán - Saját lelkéhez...
Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútról
testem tompa, sötét mélyeiben lakozik.
Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság,
annyira tündöklik rajtad a büszke derű.
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján:
feledésbe nem merített sohasem téged a Léthe folyó.
Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán egymást érintik,
onnan ívelt le utad.
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni,
bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott.
Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur,
Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán,
földünknek törvényt mennyei Cynthia szab.
És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél –
volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.
Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen:
éppen elég magas és külseje kellemetes.
Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák,
Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát,
Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe, s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.
Örökös nátha csöpög, leszivárog nedves agyamból,
két hurutos szememen árad a vaksi folyás.
Forr a vesém, gyomrom megdermed, s közben alatta gyulladt májamból gőzöl agyamba a vér.
Vagy csak azért bújtál e törékeny burkolatodba:
tudtad: gyönge a zár, melynek a foglya leszel?
Csakhogy a bölcsesség mire jó, ha lakása göthös mell?
Inkább bölcs se vagyok, csak nyavalyás ne legyek.
Atlas teste se kell, se Milo erejét nem irígylem:
nem baj, a test ha sovány, csak ne legyen beteges.
Jobbá nem teheted, hagyd árva-magára e testet
s szállj ki belőle, suhanj, vissza a csillagokig.
S míg odafönn ezer éveken át tisztulni igyekszel,
messze kerüld, ha bolyongsz, a feledés folyamát.
-
Debreceni Zoltán író fotója : Tájkép
 |
