![Hajdúbagos, Debreceni Zoltán író - Mindig eltünsz, Kisvejke, Nagyvejke, Bonyhád](/media/tartalom/1/2/9228-Hajdubagos-Debreceni-Zoltan-iro-Mindig-eltunsz-Kisvejke-Nagyvejke-Bonyhad-180x180.jpg)
Debreceni Zoltán író tollából
A megőszült hajamon elfonnyadt
barna falevél pihen.
Kezed az eltűnő nyár után nyúl.
Lábad alatt már ropog a falevél .
Elnyíltak régen a színes vadvirágok.
Kétkezünk melegét
magának követeli az ajtókilincs.
Már késő hideg ősz van,
Kedvesem Te jössz, de mindig és mindig eltűnsz előlem.
a hajnali köd szekerén.
S elküldöd magad helyett hozzám:
a fagyos, bánatos északi szelet.