Biharkeresztes, cigány író 

. 

 Debreceni Zoltán zsidóCigány író, versíró 

Keserű dalt hallok,
nagyon messze távol.
A nyár búcsuzik sírva,
a jó apám sírjától.
Eső formájában könnyet hulajt rája.
Aztán elmegy innét búsan,
messze Afrikába.
Elmegyen itt hagyja,
szép Magyarországot.
Mert az ősz veszi át tőle,
a gyögyörű szép 

 

Biharkeresztes Debreceni Zoltán Cigány író

. 

Debreceni Zoltán - Hozzám csalnak a gyönyörű emlékek... 

Gyönyörű arcodat hej de sokat látom.
Az úton képzeletben ahol veled jártam.
Itt sétáltam veled valamikor régen. 
Hozzám is csalnak a gyönyörű emlékek.

Hogy mennyire szerettelek csak az Isten a tudója.
Most Ő is csendben marad senkinek nem mondja. 
Megállok egy fánál a magas eget nézem.
Hullanak könnyeim az arcomon is érzem.

Vers Biharkeresztesről

Debreceni Zoltán - Úgy estefelé... 

Búsan sétálok a város közepén 
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.

Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.

A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.

Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat