Vers Biharkeresztesről Úgy estefelé - Debreceni Zoltán versíró tollából - Sosem halok meg? Éjszaka után újra nappal lesz..


Vers Biharkeresztesről Úgy estefelé - Debreceni Zoltán versíró tollából - Sosem halok meg? Éjszaka után újra nappal lesz..
 
   
 
   

 Debreceni Zoltán író, versíró 

Debreceni Zoltán író, versíró  
     Debreceni Zoltán író, versíró 
 
Született: 1954. november 2., Pocsaj

Lakcíme: Hajdúbagos, Sinai u. 1.

Lakóhelye: Kisvejke, Rákóczi u. 29.

Elérhetősége: debreceni-zoltan@temail.hu

           .

    .                Élete és pályafutása:


 Debreceni Zoltán nehéz gyermekkora volt heten voltak testvérek

szinte tanyán nevelkedett.

Zsidó-cigány származása miatt sokat bántották.

Iskolába 5-6 km-t járt gyalog, télen-nyáron.

Gyermekkorát Pocsajban, majd Kismarjában, Sándoros-tanyán,

Konyári-Sóstó tanyán,

Hosszúpályiban, Derecskén, Biharkeresztesen, Nagykerekiben,

Hajdúbagoson és Kisvejkén töltötte.

Jelenleg Dombóváron él.

Állatorvos szeretett volna lenni, és felsőbb iskolába Berettyóújfaluba, Debrecenbe,

Budapestre járt. Édesanyja fiatalon rákbetegségben hunyt el, édesapja és

15 éves öccse rövid időn belül követték a halálba. Az apró testvéreinek nevelése rámaradt,

így a felsőbb iskoláját nem tudta befejezni, mert dolgoznia kellett.

Első verse 1973-ban jelent meg a Magyar Ifjúságban, ami nagy vihart kavart.

Ezt követően versei a Képes Újságban és több napilapban is megjelentek.

Anyagi nehézségei miatt könyvet nem tudott megjelentetni. 

Tehetségére egy derecskei helytörténész figyelt fel,

így életrajza és művei könyv formában 2016-ban jelentek meg

A katonaságnál folytatta egy ideig a pályafutását, határőr volt,

majd a Magyar Államvasútakhoz került mint vezető jegyvizsgáló,

ezt követően vonatvezetőként dolgozott.

Súlyos tüdőműtét miatt fiatalon rokkant lett.

Zsidó-cigány származása miatt eltiltották tőle fiatal korában a szerelmét,

aminek sebei fájdalmát egész életében némán hordta,

ahogy verseiből ismerhetjük.

Inspirációja a cigány irodalom legszebb múzsája, Csajé volt.

Emléklapot kapott 2017-ben és 2019 tavaszán.

Többször kapott elismerő Oklevelet. 

 Dombóvárra 2015-ben költözött a Jobbikosok zaklatása miatt

Hajdúbagosról amit verseiben is megörökített

 

Életrajza magyar nyelven és  Angol nyelven is megjelent  videón 

amely a youtu.be megtalálható. 

 

Debreceni Zoltán Derecskei háza  
Debreceni Zoltán Derecske Erkel F. U. 2sz. háza
Debreceni Zoltán író, versíró háza  
Debreceni Zoltán író, versíró Biharkeresztesi háza
  FB_IMG_1718113698045  
(Debreceni Zoltán  Életrajza és művei könyv formában megjelenteti 2016-ban) 

 

    Emléklapot  kapott 2017 ben és 2019 tavaszán 
debreceni_zoltan_iro__emleklapja_kisvejke_1556564_1298_n  
Debreceni Zoltán emléklap
Debreceni Zoltán  
Debreceni Zoltán író emléklapja 2019

 

Írói mumkájáért elismerő Oklevelet több alkalomkor kapott Debreceni Zoltán. Író, versíró 
Debreceni Zoltán oklevele  
Debreceni Zoltán oklevel
Debreceni Zoltán zsidó-cigány író, versíró 
Hajdúbagos háza  
Debreceni Zoltán Hajdúbagos Sinai U. 1sz alatti háza. 
 
 
Debreceni Zoltán - Idegen tájon élek...

Idegen tájon élek erre mindig hűvös szél dalol.
A nyár elvitte szívemből az örömet,
benne csak a szomorú bánat honol.
Csendben sétálok Dombóváron
a száz éves vadgesztenye fák alatt.
A jobbikosok zaklattak elkellet hagyni
rákos betegen az otthonom.

A szomorúsággal karöltve járok.
Elhagyott a engem minden öröm.
Könyezik mindig a szemem
a gyávaságom miatt
mikor nem lát senki magamat
mindig jól szembe köpöm.

Az utcán mosolyogva mennek el
mellettem az emberek.
Idegen ember vagyok én itt,
még rám sem köszönnek.
Sírva nézem ahogy a szél e falum felé
viszi az égen a bárányfelleget.
Zsidó Cigány vagyok csak azért bántottak engemet,
A Hajdúbagosi rossz lelkü jobbikos emberek.

(Ezt a verset Dombóváron : 2015 tavaszán írta az író.)
. 
Debreceni Zoltán író múzsája Csajé 
.
     
  Debreceni Zoltán  
Debreceni Zoltán író, versíró múzsája Csajé 
Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz... 

Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év,
sok sötét felhős nap.
De a szépséged nem változott ugyan az maradt.
Akik csodálják szépségedet,
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.

Hadd fusson,
hadd repüljön feletted
az embert nyüvő makacs
idő.
Te mindig dobd le a fukar élet
irigylő ráncait.
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még,
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.

Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait.
Kérlek áruld el nekik kedvesem,
hogy mit teszel.
Hagy tudja meg az egész világ mi az,
amitől minden évben szebb és szebb leszel...

Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Dombóvár farm
Sándoros tanya  
Debreceni Zoltán - A vén tanya...


A régi tanyánk ablaka törött,
ajtajával játszik a téli szél.
Hullik róla a vakolat,
málik róla már a mész.
Anyám nem vár az ajtóba
meghalt régen már szegény.
A Bodri is rég elpusztult
már az sem szalad én elém.

Karácsony és új év körül mindig
meglátogatom a vén tanyát.
Ahol finomakat főzött - sütött
nekem a drága jó édesanyám.
Sóhaját mindig hallom
ahogy fújja a szél a havat.
Szegény anyámnak a lelke,
Örökre a vén tanyába itt maradt.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Kismarja berettypart  
Kismarja Berettyópart / Debreceni Zoltán író, versíró 
Debreceni Zoltán - Szeretnék újra gyermek lenni... 
Kismarja

Szeretnék újra gyermek lenni,
hogy tudjál apám a nyakadba venni.
Szeretnék egyedül sétálni veled,
mint valaha nagyon rég.
Mikor együtt legeltettük a teheneket,
Pocsajba a róna közepén.

Most szinte látom apám a mosolygó arcodat,
 ahogy a botodra támaszkodva nézted,
a kutyádat.
Magasra emelted fel a szerető kezedet.
A kutya ugatva hajtotta elébed a teheneket.

Délben a gémeskútnál,
ahol mindig delelt a gulya.
Nem hagytalak aludni,
a kérdéseim zúdultak a nyakadba.

Nem bosszankodtál
az értelmetlen kérdéseim miatt.
Mosolyogva válaszoltál,
és megsimogattad a fejem.
A fáradtságtól pedig
majd le ragadt sokszor a szemed.

Apám már nem nyafognék,
hagynálak délben pihenni.
Már tudom mit jelent egy gyermeket
órákig a nyakamba cipelni.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
        .
tiszapartja_1559593_1446_n  
Debreceni Zoltán - Tiszaparti szerelem... 


Szegeden nagyon régen,
hogy megtörtént azt nem tudom.
A Tisza partján az erdő szélén,
egy barna fiú és egy szőke kis lány
 együtt ültek egy padon.

Felettük a sötét égen,
láttak fényleni két csillagot.
A szerelemtől a két szemük,
mint a csillag úgy ragyogott.

Ahogy ültek csókolóztak,
egymás szemébe néztek.
Lássuk csak meg közelebbről,
milyen furcsa az élet.

Csodálták az erdő csendjét,
meg a vadvirágok illatát.
Mind kettőjük egész testét,
a nagy szerelem járta át.

Nem csak egymás derekát fogták.
Történt az erdőben más egyéb.
Ha valaki ott járt volna,
hallotta volna a fák lélegzetét.

A meleg nyár után hűvös ősz jött,
Érezte a szőke lány. hogy az erdőben
nem csak a hideg járta át a derekát.

Szép karcsú szőke lányból
lassan pocakos gyönyörű menyecske lett.
Tél után az új tavaszra,
a gólyával egy kis csomag érkezett.

Mind ketten boldogan szemlélték a csomag tartalmát.
Egymásra néztek kacsintottak,
 hogy milyen szép ajándékot küldött a múlt nyár.

Csodálkozva nézegették a pici szempár, hogy ragyog.
Megcsillanni látták benne
a Tisza partján látott,
ragyogó két csillagot.

A szőke lány úgy hallatszik orvos lett.
Egy szép nagy kórházban,
belgyógyászként dolgozik.

A csillag szemű szép kislánnyal boldogan éli az életét.
A barna fiú megjárta a poklok-poklát,
beteg lett és kioperálták a féltüdejét.
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán - Buta szél...

Megvadult a szél tegnap pedig olyan szelíd volt.
Simogatta szellőkén az arcomat,
s fülembe dudolta a régi dallamot.
Most töri a kerítés a földön hempereg,
hozza a nagy esőt hajtsa a felleget.

Mi történt veled láthatatlan szél?
Mennyi munkát adtál nekem,?
minden itt hever szanaszét.!
Nyugodj meg hagyd meg a háztetőt.
Hagyd, hogy lássam még
ahol anyám boldogan nevetgélt..
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Augusztusi nyár... 

Csajé Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.

Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják: felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk.
Pedig a szívem majd megszakad bennem.
       
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán  zsidó-cigány író, versíró 
 
 
     
  Debreceni Zoltán író, versíró konyhája  

 
 
 
Debreceni Zoltán író, versíró  
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Sosem halok meg? 

A Nap sugarai táncolnak a reggeli harmatban,
mint apró gyémántok csillognak a fűszálakon.
Az ég kékje öleli át az egész földet,
Olyan mint egy végtelen szerelem.

A madarak vígan dalolnak a lombok között,
szerenádot zengve a hajnalnak.
A virágok kinyitják színes szirmaikat,
a szél halkan susog a zöldellő fák között.

Egy új gyönyörű nap köszönt ránk,
reményt és lehetőséget hozva.
Sétáljunk ki boldogan a vadvirágos mezőre,
hagyjuk, hogy a nap mosolyogva simogassa az arcunkat...
Debreceni Zoltán@1974.07.25.Minden jog fenntartva.

Sándoros tanya : 1974
 
 
Vers Biharkeresztesről
 
Debreceni Zoltán - Úgy estefelé... 

Búsan sétálok a város közepén
Tudom nem jössz mégis várlak én.
Leszállt a városra az este, mindenfele
csend honol.
Lehet te valakivel boldogan csókolózol valahol.

Velem szemben Osvát Pál szobra áll,
a pipáját fogja s búsan néz én reám.
Mellettem emberek boldogan lépkednek.
Ismeretlen vagyok én itt még rám sem köszönnek.

A könnyes szememet az ég felé emelem.
A holdat keresi rajta a fáradt tekintetem.
Hányszor mondtad, hogy örökre szeretsz engemet.
Most a holdfény törölgeti a könnytől a szememet.

Légy boldog ne gondolj soha rám.
Elég ha én szenvedek te gyönyörű Sváb leány
Hazafelé veszem szép lassan az utamat.
A templom előtt hagyom az összes gondomat
 
Debreceni Zoltán író, versíró  
68
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... 

Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.

A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.

A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álom világ.
 
 

 Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író)

 

Debreceni Zoltán emléklapot kapott 2017 és 2019-ben

művészete elismeréséért. 

Debreceni Zoltán író emléklapja  
Debreceni Zoltán író emléklapja
Debreceni Zoltán versíró  
Debreceni Zoltán versíró 
Debreceni Zoltán - Éjszaka után újra nappal lesz..


A nap felkel, a világ újra ébred,
Színes vadvirágok nyílnak a réten.
A madarak dalolnak, a fák halkan susognak,
Az élet zsong, a szívünk dobban.

A patak csobog, a szél suttog,
A hegyek magasak, az ég kék és nagy.
A világ tele van csodával és szépséggel,
Minden nap új kalanddal és reménységgel.

Az élet olyan, mint egy színes festmény,
Tele van örömmel és bánattal, nevetéssel és könnyekkel.
De minden nap van új lehetőség,
Hogy megtaláljuk a boldogságot és a szeretetet.

Derecske - Debreceni Zoltán versíró  
( Debreceni Zoltán író.. Hajdúbagos
Debreceni Zoltán - Őszi Szerelem ... 

Őszi szél susog a lombok között,
Sárga levelek hullnak a földre.
A nap sugarai még melegen simogatnak,
De az éjszaka hűvös, mint a tél.

A fák csendesen megpihennek,
A természet lassan álomba szenderül.
Az őszi színek festik a tájat,
Mint egy varázslatos festményt.

Emlékek szállnak a széllel,
Régi szerelmek, boldog pillanatok.
Az őszi napok halkan mesélnek,
Mint egy régi, kopott könyv lapjai.

Őszi hangulat, békesség és nosztalgia,
Mikor a múlt és a jelen találkozik.
Egy pillanatnyi csend, egy sóhaj,
Őszi szélben elrepül a gondolat
Kisvejke: 2012


Szerkesztés dátuma: csütörtök, 2014. július 10. Szerkesztette: Debreceni Zoltán Író
Nézettség: 735


   







Tetszik  

Megjegyzések




Cikkhez csatolt fotók módosítása

 
 

URL: