Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz...
Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év,
sok sötét felhős nap.
De a szépséged nem változott ugyan az maradt.
Akik csodálják szépségedet,
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.
Hadd fusson,
hadd repüljön feletted
az embert nyüvő makacs
idő.
Te mindig dobd le a fukar élet
irigylő ráncait.
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még,
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.
Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait.
Kérlek áruld el nekik kedvesem,
hogy mit teszel.
Hagy tudja meg az egész világ mi az,
amitől minden évben szebb és szebb leszel...
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán Biharkeresztesi zsidó -Cigány író, versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján...
Holdfény csillan a csendes tón,
Mint szívem, mely szerelmedre várón.
A csillagok is suttognak, mint te meg én,
Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.
A szél halkan simítja az éji egeket,
Mint te simítod arcomat a sötétben.
A világ csendes, csak a szívünk dobban,
Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A szeretet, mint éjféli virág nyílik,
S a lelkünkben örök tűzként kigyúlik.
Te vagy nekem a napfény, a holdvilág,
Minden éjszakámhoz a legszebb álomvilág
Debreceni Zoltán író, versíró
.
Debreceni Zoltán - Augusztusi nyár.
Veled jártam itt valamikor az augusztusi nyárban.
Virág tengerben sétáltál a Hajdúbagosi pusztában.
A bárányfellegek is gyönyörködtek benned.
Csak lassan bandukoltak
a fellegekkel tarkitott égen.
Olyan volt a rét mint egy színes virág tenger.
Most itt sétálok búsan két kisírt szemmel.
A fák is halkan vigasztalnak, suttogják felejtselek el téged.
Én mosolyogva igennel bólintok rájuk.
Pedig a szívem majd megszakad bennem.
Rókás tó
Debreceni Zoltán - Nem vagyok nagy költő..
Nem vagyok nagy költő
csak szeretek írni.
A bánatot s a szomorúságot
papírra vetni.
A szegények versírója vagyok,
tőlük az életről sokat is tanulok.
Kitárják nekem a szerető szívüket.
Letörlik előttem szemükről a könnyeket.
Elmondják sorba a gondjukat,
bajukat.
Abból írom le hosszan a szomorú sorokat
.
Debreceni Zoltán - A Mecsekben..
Néha megnézem a Pécsi hegyeket.
A Dombay tavat a magas fenyveseket.
Csodálom a csendes vadregényes tájat.
A madarak dalát és az égik érő fákat.
Veled sétáltam itt a keskeny gyalogúton.
Elmerengek némán a régi szép múlton.
Könnyszökik a barna két szemembe.
Úgy tekintek fel a magas kék egekbe