Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz...
Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év,
sok sötét felhős nap.
De a szépséged nem változott ugyan az maradt.
Akik csodálják szépségedet,
Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.
Hadd fusson,
hadd repüljön feletted
az embert nyüvő makacs
idő.
Te mindig dobd le a fukar élet
irigylő ráncait.
A boldogság és a szerelem legyen sokáig még,
aki simára csókolja évről évre a bőrödnek ráncait.
Biztosan sokan szeretnék tudni a szépséged titkait.
Kérlek áruld el nekik kedvesem,
hogy mit teszel.
Hagy tudja meg az egész világ mi az,
amitől minden évben szebb és szebb leszel...
Kisvejke: 2012
Debreceni Zoltán - Csillagok és álmok...
Csillagok ragyognak a sötét égen,
Mint szívünkben a vágy, a tűz, a fény.
Álmodunk, repülünk, mint madarak,
Szerelmünk szárnyán, messze, magasban.
Nézz fel, kedvesem, a csillagos égre,
Ott vagyok én is, a Te nevedben.
A csillagok között, a végtelenben,
Szeretetünk örök, mint az idő.
És ha egyszer eljön a hajnal fénye,
Ébredj fel, és nézz rám, mint a reggelre.
Mert mindig itt leszek, melletted állva,
Csillagok és álmok között, boldogan
Kismarja vadregényes,
gyönyörű szép vadvirágos tája.
A Berettyó folyó szépen lassan
ballag a határában.
Gyerekkoromban hajdanán,
sokat fürödtem benne.
Mikor a drága jó apám,
nekem megengedte.
A vizében delelt,
az ötszáz darabból álló falusi gulya.
Én meg vígan pancsoltam,
a csillogó hűsítő folyóban.
Apám a nagy karimájú kalapját,
előre húzta
A napfénytől a folyóban,
kis fiát, hogy
nagyon jól lássa.
Pásztor tűznél sütötte meg,
a kissé avas szalonnát.
Házi puha kenyérre,
csöpögtette nekem a zsírját.
Ha rágondolok a régi szép időre.
Könny szökik még ma is,
mind a két szemembe.
Kismarja
Keserű dalt hallok,
nagyon messze távol.
A nyár búcsuzik sírva,
a jó apám sírjától.
Eső formájában könnyet hulajt rája.
Aztán elmegy innét búsan,
messze Afrikába.
Elmegyen itt hagyja,
szép Magyarországot.
Mert az ősz veszi át tőle,
a gyögyörű szép
www.zoltand.eoldal.hu