Választék
Holtfáradtan léptem be a város utolsó kenyérüzletébe, A többiben ugyanis nem kaptam megfelelő minőségű kenyeret.
- Tessék parancsolni- mondta az eladónő, milyen kenyeret adhatok?
- Miért, milyen van- kérdeztem meghökkenve a választék bőségétől.
- Hát, tessék nézni- mutatott egy pirosra sült cipóra. - Ez a legjobb. Kívül pirosra sült ropogós héj, belül ragacsos massza. Vagy itt van ez a hófehér ovális alakú. Ez éppen olyan, mint a vatta.
- Szivacsos nincs? - érdeklődtem.
- Már hogyne volna. Mit tetszik képzelni, hogy mindenütt lehet kapni, csak nálunk nem? - Nálunk aztán mindenből van választék! Itt van például ez gyönyörű, hosszú bagett. Nagyon sokan veszik.
Miért, olyan jó?
- Az a helyzet, hogy még nem is kóstoltam, ugyanis olyan üreges belül, hogy nincs is bele. Kenyérbele,
- Akkor miért veszik?
Tudja, a gyerekek levágják a két végét és látcsőnek használják.
- Na és mit tud még ajánlani?
- Hát az üreges és ragacsos franzellákon kívül ajánlanám még a morzsálódóst. Főleg azoknak, akiknek rossz a foguk vagy már kihullt. A leszelt darab azonnal szétmorzsálódik, így csak beseperi a kedves vevő a szájába és meg sem kell rágnia.
- Mondja - kérdem idegesen – kenyér ízű kenyerük véletlenül nincs?
- Már hogyne volna! Igaz, hogy már csak ez az egyetlen nyomorék kis darab maradt meg, de ez legalább igazi kenyér ízű kenyér!
- Na, végre! Akkor ezt kérem. Itt a pénz...
- Várjon – kiált utánam az árus. – ezt egy órán belül egyék meg, mert reggelre megsavanyodik és olyan lesz, mint az ecet.
