(Budapest, 1890. április 20. – Castelnuovo, Olaszország, 1915. október 13.) olimpiai ezüstérmes úszó.
Tizenhat éves korától a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Club), 1908-tól a MAC (Magyar Atlétikai Club) úszója volt. A korszak egyik legeredményesebb magyar középtávúszója. Két olimpián vett részt, 1908-ban, Londonban tagja volt a Munk József, Zachár Imre, Las Torres Béla, Halmay Zoltán összeállítású, ezüstérmet nyert gyorsváltónak. 1908 és 1914 között összesen tizenhét magyar bajnoki címet nyert. 1912. június 5-én Budapesten 400 méteres gyorsúszásban világcsúcs[1] időt úszott.
Az első világháborúban az ún. "császári és királyi légjáró csapat"-nál (k.u.k. Luftfahrtruppe), azaz az akkori légierőnél szolgált. Hadszíntéren szerzett betegségben, a Castelnuovói hadikórházban halt meg mindössze huszonöt évesen.
A Magyar Úszó Szövetség 1982. december 12-én tartott jubileumi ülésén Las Torres Bélának posztumusz a Magyarország örökös úszóbajnoka címet adományozta.
Sporteredményei
olimpiai 2. helyezett (1908: 4×200 m gyorsváltó)
olimpiai 5. helyezett (1912: 400 m gyors)
világcsúcstartó (1912: 400 m gyors – 5:28,4)
tizenhétszeres magyar bajnok:
220 yard gyors: 1909, 1910, 1912, 1913
440 yard gyors: 1908, 1909, 1910, 1912, 1913
880 yard gyors: 1909, 1912, 1913
1 mérföld gyors: 1912, 1913, 1914
folyamúszás: 1909, 1913