A ZSIDÓKAT ELHURCOLTÁK Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből.   A zsidókat még 43 – 44 – ben összeszedték és elvitték, hogy hová, nem tudjuk. Két családról tudok. Az egyik az a barátom, aki Amerikában él, a Kende Aladár. Őket is elhurcolták a háború alatt.

                TAVASZ A MÉLYÁRKI DOMBNÁL   Úgy jött, mint álom az éjszakában, Nesztelen, áldott halk tavaszi csend. Édes illatú tavaszi fáknak Ezer virága borong odafent. Szelíd hullámú enyhe domb alatt Meleg napfényben méhek zsonganak.   Ágboga alatt az ősi fának, Mely alatt ülök halk virág fakad.

              Egy bizonyos korosztályon felül ki ne ismerte volna Szabó Géza bácsit Bakonyszentkirályon? Róla emlékezem Édesapám egy szép versével: ÖREG LEGÉNY (Szabó Géza) Nótás kedvű öreg legény Éldegél a domb tetején. Vissza viszi néha álma Elmúlt régi szép világba. Ha kilép az udvarába, Csak a kéklő hegyet látja, Sírnak a fák körülötte, Ki – kihullik fájó könnye.

              PÁLYÁD ELEJÉN Szalóky Zsuzsának   Fogadj néhány szót útravalónak, Hallgasd meg mi dobog itt e  szívben. Hadd menjek Feléd, én, aki lanttal Éneklek a  múzsák berkeiben. Úgy  vedd az iskolát ifjú lányka, Mintha  gondolsz az Édesanyádra.   Köréd sereglik majd gyereksereg, Szívük patyolat – tiszta, mint a  hó.

                EGY FESTŐ BARÁTOMHOZ   Fogj ecsetet, hogyha dalol a csend, Alkonyba tér a hegy – völgy, szép mező. Ilyenkor a lélek zengeni kezd Az alkotásra ihlet akkor jő. Zengjen örökké dal a szíveden, Tündökölj a végtelen időben.     Nagy Bálint   Bakonyszentkirály   A fotón Dr.Koprniczky(Enyi) István Dobai Orvos - festőművész Bakonyszentkirályon.

                SZÜLETÉS ÉS EGY KIS ELŐREUGRÁS A TÖRTÉNELEMBEN. Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő: „Hol van már a paraszt” - című életrajzi kötetéből.   „1914. szeptember 3 – án születtem Bakonyszentkirályon. Akkor már javában folyt az első világháború. Júniusban kezdődött, édesapámat augusztusban vitték be.

                ÚJRA ITTHON. RÁKOSI. HAZAÁRULÓK LETTÜNK. Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő: „Hol van már a paraszt” - című életrajzi kötetéből      „Komáromba vittek bennünket. Az állomásról bekísértek bennünket a földalatti Igmándi Erődbe, ott igazoltattak bennünket. Ha jól emlékszem, ezren jöttünk katonák meg valami 500 levente.

                NYUGDÍJBAN. Részletek Nagy Bálint: „Hol van már a paraszt” - című életrajzi kötetéből     „74 óta itthon dolgozgatok, de egy ideig még vállaltam munkát is. Mészkiadó voltam. Égett a mészkemence, és mikor kész volt, szóltak, és én mentem Oszlopra. A majorban mázsáltuk a meszet, odahozták autóval.

                HAZÁTLANUL.   Isten, aki a mennyben lakozol, Kinek hatalmát egész föld csodálja, Aki úr vagy a földön, tengeren, Nap, hold megáll, úgy hallja szód. Uram könyörgöm kínban, nyomorúságban, Édes hazámtól óh, messze, messze, Drága Hitvesem, drága kis fiamhoz Utam szent kezed vissza vezesse.

              TAVASZ A ZÖRÖGHEGYI  KILÁTÓNÁL   Enyhe csendű hegyről messze látok, Szerte mindenhol tenger virágok. Madár a fákon ezrével dalol – Szívem megreszket mélyen valahol. Merengek halk májusi zenében, A föld dalol, öröm gyúl az égen.   Távol öreg várnak romja látszik, A lelkem merengve oda vágyik.