Archívum

               „VÉGRE A NAGY BÁLINT HÁTÁN IS MEGTÖRT A JÉG…” TSZ(Termelőszövetkezet) szervezés         Nem akartam belépni. Sajnáltam a földet. Meg tudtuk már, elég gyakran hallottunk híreket, hogy ahol már megalakult, oda mindenféle jöttment ruhagyurikat küldtek vezetőnek. Itt is próbálgatták, a párt patronálókat küldött ide mihozzánk.

              KEDVES BARÁTAIM! Fogadjátok Szeretettel Áldott Emlékű Édesapám egyik szép versét, amely most éppen aktuális-:))) Szeretettel és Barátsággal:Bálint   JÚDÁS   Mint őrült, futsz majd az éjszakában, Nyugalmadat sehol nem találod. A bűn terhe nyomja a lelkedet, Golgotán a Krisztus arcát látod.

               Kedves  Barátaim! A Magyar Költészet Napján fogadjátok Szeretettel Áldott Emlékű Édesapám egyik szép versét.

                MÁRCIUS 15 – ÉRE   Bércek ormain ma zászló lobogjon Emlékként e nemzet imára boruljon Mert ez a nap melyen kivívták ifjaink Szabadságunkat hős mártírjaink Újra lángra gyulladt a magyar érzelem A zsarnok uralom ezt nézi rémülten Újra kibontották viharvert zászlónkat Vakmerő ifjaink élére állottak Élére a nemzet csüggedt seregének Kik zsarnok u...

                  NEM ÉN AKARTAM Azoknak, akikre háborút hoztunk   Bocsássatok meg, nem ölni jöttem, Ártatlanok vére rám nem tapad. Engemet is épp így ver az Isten, Úgy érzem, itt az ég is leszakad. Hová mentek, hová menekültök…? Erre minden kiégett, üszög.   Nem én gyújtottam fel a mezőkön Az aratásra megérett kalászt.

         BAJTÁRSAM TÓTH LÁSZLÓ TIZEDES HŐSI HALÁLÁNAK EMLÉKÉRE   Tegnap még virult arcod rózsája, Szívedben még május – ének zengett. Menyasszonyodról halkan beszéltél, Álmokat szőttél, édes – szépeket. S ma már elhervadt arcod rózsája, Gyilkos gránát kitépte szívedet, Ma már idegen hantok takarnak, Elköltözött bajtárs, Isten veled.

                ÉDESAPÁM EMLÉKÉNEK   Fájó ének sír át a lelkemen, Ma Édesapámra emlékezem. Keménykötésű, szebb ember nála Nem volt – dolgát mindenki csodálta. Föld – imádatban élt és szeretett Erdőt, mezőt, virágos réteket. Hívta, várta keblére az erdő, A szabad ég, a tiszta levegő. A vadonban is gyümölcsfát plántált, Oltotta a vadonnőtt rózsafát.

                 BAKONYSZENTKIRÁLYI KARÁCSONY 1944 – BEN   Kilencszáznegyvennégy Karácsony hajnala – Szomorúság, bánat ült a kisfalunkra. Közeledik a front, itt zúg véres szele, Bomba csapódott a templom közelébe.

             NEM SZÜLETETT KRISZTUS   Negyvenkettő karácsonyeste volt, Puha, fehér hó mindent eltakart. Ágyúink álltak némán kihűlve, Mély, halálos csend ült Uriv alatt. Bunker fenekén fagytól reszkettünk, Néztük egymást – hazaszállt a lelkünk.

              ÁDVENTI KÖNYÖRGÉS A XC. ZSOLTÁR DALLAMÁR    Isten, világbíró hatalmas Isten! Gyarló emberi létünk fenntartója, Ó, hallgasd meg Ádventi könyörgésünk, Tehozzád száll fel szívünk, szánk imája. Mert Te vagy az Úr, örökkön élő, Mer Te vagy a nagy, Világ Teremtő!   Isten, világbíró hatalmas Isten! Ó, nézd a könnyeink kihullását.