A szóképzés általán kétfélekép történik: belváltozás, vagy hozzátétel által.Belváltozáskor a gyökhöz vagy törzshöz semmi sem járul, hanem valamely hangja vagy szótagja átalakúl. E módot követi nyelvünk, mint föntebb is érintettük, véghetetlen gazdagságban, főleg a rokonnemű gyökökés törzsek képzésében.
Nagy számmal vannak nyelvünkben oly származékok is, melyek önállóan nem divatoznak, hanem más további származékszók alapját teszik. Ezeket a szoros értelemben vett gyököktől megkülönböztetve törzseknek nevezzük.
Általán ismert dolog nyelvünk szervezetében, hogy a vastaghangu gyökök és törzsekhez vastag, a vékonyhanguakhoz pedig vékony hangu képzők és ragok járulnak, mint a török és némely más altaji vagy szittya nyelvekben. E sajátságnál fogva a szók két fő rendre oszlanak, egyik a vastagok (al vagy mély hangúak) másik a vékonyak (föl vagy magas hangúak) rende.
A származékszók alkatrészei rétegek gyanánt egymásra halmozott s szellemileg öszveforrt szervezetesegészet képeznek, minélfogva fel is bonczolhatók. Ennek módja végről kezdeni a műtétet, pl. alázatosság,elhagyom a ság-ot, marad alázatos, és igy tovább: alázat, aláz, alá, al. Mennyibena képzés néha elő- vagy közbetét által történik, erre is figyelni kell, pl.