Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz... Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év, sok sötét felhős nap. De a szépséged nem változott ugyan az maradt. Akik csodálják szépségedet, Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad. Hadd fusson, hadd repüljön feletted az embert nyüvő makacs idő. Te mindig dobd le a fukar élet irigylő ráncait.
Híres emberek.. (Debreceni Zoltán író
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - A Patak partján... Tavasz szellője lengi a mezőt,Virágok illata száll a réten,Napfény simogatja az ég kékjét,És a madarak dalolnak a fák lombjai között.
Kondor Vilmos
A koronaőr második tévedése
(A Szent Korona trilógia 2.)
1919 áprilisának végén Budapesten az emberek már feladták a normális életnek még a látszatát is. A városban a tanácskormány tevékenységének köszönhetően eluralkodott a káosz, alig van ennivaló, a múltnál csak a jövő bizonytalanabb.
Híres roma származású emberek sztárklikk / Biharkeresztes Debreceni Zoltán
Debreceni Zoltán: Vers a Múzsámhoz... Csajé már elrepül feletted néhány húsz bús év, sok sötét felhős nap. De a szépséged nem változott ugyan az maradt. Akik csodálják szépségedet, Kérlek őrizd meg nekik míg így sokáig magad.
HOVA TARTASZ IFJÚSÁG?
Egy mai újsághír margójára
Hova Tartasz Ifjúság, Hisz Nem ez a Helyes Irány?
Becsületességből, Nem Erőszakból Van Most Hiány!
Aki Majd Fiatalokat Szeretne Tanítani,
Annak a Kezdéskor is Példát Kellene Mutatni.
Debreceni Zoltán író, versíró
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - A Patak partján... Tavasz szellője lengi a mezőt,Virágok illata száll a réten,Napfény simogatja az ég kékjét,És a madarak dalolnak a fák lombjai között.
Sztankovics István
péntek, 2012. július 13. 13:45
Remete.Ez a kis falucska, gyermekkori vándorlásaim első állomása. Belényestől északra, néhány km-re található, a nyugati Kárpátokban. Ide helyezték nővéremet, mint tanítónőt.
Debreceni Zoltán versíró
Debreceni Zoltán - Éjjel a tóparján... Holdfény csillan a csendes tón,Mint szívem, mely szerelmedre várón.A csillagok is suttognak, mint te meg én,Titkos nyelven, mely csak a miénk lehet.A szél halkan simítja az éji egeket,Mint te simítod arcomat a sötétben.A világ csendes, csak a szívünk dobban,Egy dallamot zeng, mely sosem hagy alábban.
A KELLNER PANZIÓ STRANDJA BAKONYSZENTIRÁLYON
Részletek Nagy Bálint Bakonyszentkirályi Parasztköltő „Hol van már a paraszt” – című életrajzi kötetéből
…Valamikor Bakonyszentkirályon két penzió is volt, a Kellner – meg a Krausz penzió. A Kellnerék strandot is építettek a nyaralóknak, ahol a parasztok is ingyen fürödhettek.
„KÉK A KÖKÉNY, RECECE, HA MEGÉRIK, FEKETE…”
Kezdett már besötétedni, mikor az unokáimmal mentünk hazafelé a kislányomtól a temetőből. Édesanyjuk síremlékénél voltunk tiszteletünket tenni. Még ott volt bennünk a szomorúság, éppen ezért szótlanul ballagtunk.
