„HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL”… Vörösmarty Mihályra gondolva   „Hazádnak Rendületlenül” Tudod Mit Jelent, Tudod Testvér, Hogy a Múltadat és a Jelent Soha Nem Szabad Teljesen Szétválasztani, Mert Csak Egységében Lehet Megmagyarázni Az Összefüggéseket az Örökölt Jussal, Nem a Hazájából Kiebrudalt Koldussal Takarózva Kegyúri Alamizsnát Dobni, Úri Gőggel, ...

„HAZÁDNAK RENDÜLETLENÜL”… Vörösmarty Mihályra gondolva „Hazádnak Rendületlenül” Tudod Mit Jelent, Tudod Testvér, Hogy a Múltadat és a Jelent Soha Nem Szabad Teljesen Szétválasztani, Mert Csak Egységében Lehet Megmagyarázni Az Összefüggéseket az Örökölt Jussal, Nem a Hazájából Kiebrudalt Koldussal Takarózva Kegyúri Alamizsnát Dobni, Úri Gőggel, Adott Szabadságról „...

                SZÉGYELLNEM KELLENE, HOGY ÍRÁSAIMBAN ÉDESAPÁMAT SOKSZOR „ÁLDOTT EMLÉKÜNEK” MONDOM?      Mielőtt rátérnék a címben jelzett írásomhoz, elöljáróban fel szeretném idézni az általam összegyűjtött adatok alapján megírt életrajzát Édesapámnak.

                HUSZONEGY ÉVESEN AZ IDŐ MÉG NEM… Roberta unokám születésnapjára.   Huszonegy évesen az idő még nem Rohan olyan igen nagyon feletted. Ilyenkor a gyönyörű szépséged sem Veszít el semmit, mert a Te életed   Olyan irányba halad magabiztos Céltudatossággal, ahol már tudod Azt, hogy számodra mi a nagyon fontos, Miről kell esetleg majd lemondanod.

                SZERELMETES TÜNDÉRRÓZSÁM  KÖSZÖNTELEK TÉGED… Születésnapodra Drága Terikém.   Szerelmetes Tündérrózsám köszöntelek Téged, Gyönyörködve nézem Soha Nem Múló Szépséged. Tizenkilencedik éve, hogy megismertelek, Tizenkilencedik éve, hogy Megszerettelek. Boldogságunk úján már Örökre Együtt járunk, Mert mi egymásban minden szép és jót megtaláltunk.

              SZÜLEIM HÁZASSÁGKÖTÉSE 1943. 11. 27 – ÉN. Részletek Édesapám, Nagy Bálint parasztköltő: „Hol van már a paraszt” – című,1990 – ben megjelent életrajzi kötetéből.      A múltban, még a Szüleim életében olyan sokszor hallottam tőlük, főleg Édesapámtól, hogy a háború vérzivataros idejében kötöttek házasságot.

           SOHA NEM MONDTAM, NEM IS ÁLLÍTOTTAM, HOGY TUDOK ÉS SZERETEK FOCIZNI… Robixos emlékeimből 1968 – 84 között.

                SZERENCSÉM VOLT, HOGY MÉG A PANDÉMIA ELŐTT MEGMŰTÖTTÉK A BALOLDALI LÁGYÉKSÉRVEMET. Négy év előtti „felejthetetlen” megpróbáltatásaimra emlékezem.

                ESTE A VÁMHEGYI ÚTNÁL   Az esti csendben bolyongok szépen Susogó akácok lágy ölében. Szerte minden csupa illat, virág – Szívemet édes mámor zengi át. Az út felett, ahol most megállok, Egymást ölelik a vén akácok.   Nem látni itt a holdas szép eget – Valahonnan mégis jött izenet, Szívemhez szól ezer virágon át, Ajkam elsuttog egy édes fohászt.

            TOBZÓDIK A GYŰLÖLET  UKRAJNÁBAN… Hány ember hal meg, amíg Béke lesz?   Tobzódik a gyűlölet Ukrajnában Sajnos már huszonegyedik hónapja. Orosz agresszor folyton támadásban Igyekszik lenni a „halál angyala”   Mindenkit túlszárnyalni a világban, Kórház - létesítményeket rombolva.