Székesfehérvár városától déli irányban, a középkor folyamán áthatolhatatlan ingoványos területet borított el a Sárvíz folyó, melynek egyetlen természetes átkelőhelyét a Szabadbattyán települése melletti gázló alkotta.
A régészeti kutatások szerint már a XIV.
A tokaji révtől északkeleti irányban, a Tisza bal partjának védelmét kihasználva emeltette a Kárpát-medencében új hazát találó magyar törzsek egyike a szabolcsi földvárat.
A vár építőjének nevét és keletkezési idejét nem ismerjük. Okleveleiben, első ízben egy 1301-ben kelt iratban szerepel "Castellanus de Zonda" alakban, majd 1326-1329-ben, amikor a Balog nembeli Széchy Miklós fia Pétert említik várnagyának, aki egyben Nógrád vármegye főispáni tisztét is viseli.
Lazarus 1528-ban Magyarországról készítettek térképet "Salmar" felirattal a látképét is feltünteti a várnak. Ezen a vár többemeletes, magas, lőrésekkel ellátott kaputornya a félköríves bejárattal, sisaktetővel látható. Ehhez egy külső bástyafal csatlakozik, amelyhez szorosan simul egy nyeregtetős, lőréses nagy épület, valószínû, a palota.
1242 évi mongol hadjárat (a tatárjárás) a Bükköt is megtépázta. A Sajó melletti Muhinál, Batu-kán serege szétverte a magyar hadakat, és a király menekülni kényszerült. A mongolok felismerték IV. Bélát és üldözőbe vették, aki a Bükk rengetegébe vette be magát.
A Cserhát-hegység északi lankáinál, az Ipoly folyó termékeny völgyében a tatárjárás után emelték Szécsény várát. A megfakult oklevelek szerint az Árpád-házi uralkodók idejében a térségben a Kacsics nemzetség birtokolt hatalmas területeket, akik az országot pusztulásba döntő 1241 - 42-es tatárjárás viharai elmúltával, több kővárat is emeltettek a védelmükre.
A szabálytalan, nagyjából négyszög alaprajzú, belsőtornyos vár a Tisza partján, a folyóval párhuzamosan épült. A várfal sarkain egy-egy kerek torony emelkedett. A falakat minden oldalon egy-egy négyszögletes torony szakította meg. A vár déli kaputornyától nyugatra helyezkedett el a palota. Később puskaporos, majd a XVIII. századtól tüzérségi raktár lett.
Szelindek Nagyszebentől északra található. A vár a falu feletti hegyen, a falutól délkeletre fekszik. A vár építésére vonatkozóan nincsenek írásos források, kialakulásáról keveset tudunk. A várra közvetlen adatunk nincsen a 16. század előtti időszakból, építése feltehetőleg összefüggött az 1438-as nagy török betöréssel.
A korai vár
Szendrő településének első említése 1312-ből ismert, az 1332-35-ös pápai tizedjegyzékek tanúsága szerint a település már lényegesen nagyobb volt a környék falvainál. Cselenfi Sándor fia János királyi várnagyot először 1355-ben említik, ekkor tehát állt már a vár és királyi kézben volt. A középkori vár korai történetéről semmit sem tudunk.
