|
|
Keresés - tóth gy
-
Tóth Ágnes: Az út elvisz valahova
Az út elvisz valahová
Suhantak kétoldalt a fák és összemosódtak a szederbokrokkal. Földszagú dombok fordultak el lassan kelet felé. Itt-ott még hófoltok őrizték a tél emlékét. Surrogott a négy kerék és mohón falta az országút keskeny csíkját. Még soha nem ült ilyen szuper kocsiban. A teteje felnyitható volt és rügy ízű levegő zúdult be rajta.
Napló
-
TÓTH ÁGNES: Harminchat fok árnyékban
Esteledik. Váradon még eregeti az aszfalt a beszívott forróságot, de itt falun már hűl a levegő, szinte harapni lehet az illatát. Később a csillagok egész közel merészkednek, és a tücskök olyan fenséges koncertet adnak a tiszteletünkre, hogy mosolyogva alszunk el.
Napló
-
Tóth Ágnes: A kedvenc
Amúgy minden csendes volt, csak a falu harangja kongatott tizenkettőt jelezve, hogy tisztában van az idő múlásával.
Seresék egyetlen kacsája nehézkesen totyogott át a csirkék között az udvar árnyékos részére. Szerencsére nem értette a nyári konyhából kiszűrődő veszekedést, mert akkor azonnal átbújt volna a kerítés foghíjas részén és meg sem állt volna a határig.
Napló
-
Tóth Attila
Kaposváron születtem 1989 őszén.
2005-ben 16 évesen kezdtem érdeklődni a festészet iránt. Magamtól tanultam rajzolni és festeni, véleményem szerint ez nagyobb kihívás és élvezetesebb mint ha mások tapasztalataiból tanulnánk. kedvenceim; az olajfesték és az akill, ezekkel jobban kitudom fejezni magam.
Magyar hírességek » Képzőművészek » Festőművészek
-
Tóth Ágnes: A SZÉK HARMADIK LÁBA
Tompa szürke volt az ég és tejfehér a föld, a fák dermedt fekete árnyak, sehol egy apró színes folt, a sötét palástos pap pedig az istenért sem bírta abbahagyni véget nem érő beszédét, amit láthatóan egyedül csak ő élvezett. Villogott a szeme, hadonásztak hosszú karjai, érces hangja tőrként döfködte a szívemet. A gyerekek úgy szorították a karomat, hogy teljesen elzsibbadt.
Napló
-
Tóth Ágnes: Édes élet
A nő rohant. Hogy hány kilométeres óránkénti sebességgel és hová, azt maga sem tudta. Csak az volt nyilvánvaló: rohannia kell, hogy lecsillapodjon. Dühös volt és elkeseredett, s bár egyfolytában azon igyekezett hogy jobb legyen, mégis úgy érezte magát, mint az a szegény hülye, aki szitával akarta kimerni a tengert.
Napló
-
Tóth Ágnes: A herceg
Még annyi fáradtságot sem vett, hogy letolja a nadrágját. Csak ült derűs szemérmetlenséggel, talpig pizsamában, és kétnapos szakállal, mint otthon a tévé elôtt.
- Hé - szóltam rá -, eltévesztette a házszámot! Az „URAK" egy ajtóval arrébb van.
Közömbös maradt, megtapogatta fején a kötést és tovább nézte a láthatatlan műsort.
- Mozogjon már! - kiabáltam, mert úgy gondoltam, süket.
Napló
-
Tóth Ágnes: MÁMIKA
Caplatok a latyakban Mámi után, míg utol nem érem. Belekapaszkodom a kabátujján lévő mély szakadásba és felnézek rá.Csak az orra látszik ki a kendőből. Rongy hátán rongy. A lába is vastagon be van tekerve, és spárgával megkötözve. Nagyon szenved vele, mert húsz évig a kőművesek mellett dolgozott, még injekciót is kap minden héten.
Napló
-
Tóth Ágnes: Karóra, bableves és Nosztradamusz
Tisztán láttam, hogy Kuku átlopakodik a konyhán és besurran az utcai szobába. Dédi háttal állt, éppen szárazbabot főzött a sparhelten és hangosan zsörtölődött, mert nem akart megfőni a paszuly.
A fazékban rotyogott az étel. A tűz pattogott és megvilágította a pápaszemét. Olyan volt, mintha két kis reflektoron keresztül nézné a készülő ebédet.
Napló
-
Tóth Ágnes: Ajtó az udvaron
A Fekete-tenger Jupiter nevű faházikós üdülőjében töltöttük az éjszakákat. A nappalokat pedig a parti napozón, az étteremben, a cukrászdában. A tenger karnyújtásnyira tőlünk lityegett-lötyögött, mint megbillentett mosdótálban a víz. Sirályok kacarásztak, a zene bömbölt, a palacsintaárusok rikkantgattak, mi pedig piríttattuk magunkat a nappal.
Napló
|
