|
|
Keresés - tóth gy
-
Anna vers
Tóth Ágnes Modern Anna Annák keringnek Anna-bálon, Szívükben sok kis titkos álom, A bál királynője lenne mind, De egy a legszebb, ki ringva ring, Gyönyörű, karcsú és sudár, A legszebb jelző neki jár. Ő lesz a királynő, bálnak szépe, Fejére kerül a korona éke.
Napló
-
Tóth Ágnes: Tavaszi túra
Vakondtúrás barna bögyén ülök. Az ég épp olyan, mint Chaplin arca, miután belevágtak egy adag málnahabot és egy rosszindulatú szarka eljátssza nekem a volt anyósomat, miközben félszemmel figyel. Rá nem haragszom.
Örülök, hogy végre szilárd talaj van a fenekem alatt és nem a benzingőzt szívom, hanem a határ határtalan illatát.
Napló
-
Tóth Ágnes: A helyzet komoly
Húsz perce állok a villamosmegállóban és tűröm, hogy kitartóan áztasson az eső. A 2-es villamos előtt valaki görcsöt köthetett a sínre. Gyalog vágok hát a nyugati városrésznek. A lebontott házak háborús emlékeket idéző törmelékei szörnyetegeknek álcázzák magukat. A széttrancsírozott járda helyét bokáig érő sár és esővíz tölti meg.
Napló
-
Tóth Ágnes: Barna és zöld
A villamos lépcsőjén csüngött többedmagával, mint egy fürt szőlő és örült az őszi hidegnek, mert kiűzte szeméből az álmot. Ronda felhők kísérték a rozzant síneken döcögő járgányt és a megállókban újabb reménykedő sereg rohamozta meg a lépcsőket. Aztán hirtelen pattogni, szikrázni, füstölni kezdett a szerelvény és megállt.
Napló
-
Tóth Ágnes: Sípocska
Kaptafa bebicegett az előszobába és titokzatos vigyort küldött felém fókabajusza alól.
- Hoztam ám valamit, csuda ajándékot - szűrte bagó marta fogai közt a szavakat. - A gyerekek örülni fognak. Nem akármilyen macska ez -- bökött a hóna alatt mocorgó csomagra. - Úri macska! Az öreg hölgyé volt, akit a tegnap temettek. Tudja, onnan a sárga házból. Nem hagyhattam magára az árvát.
Napló
-
Tóth Ágnes: Otthon, édes otthon
Otthon minden a feje tetején állt. A mosatlan ellenséges hadseregként lepte el a konyhát, a könyvszekrény polcain álmosan ült a vastag porréteg. Odaléptem és a mutatóujjammal négylevelű lóherét rajzoltam bele. Rám férne egy kis szerencse!
Két óra alatt elmosogattam és kitakarítottam, aztán megfürödtem és bezuhantam az ágyba.
Reggel sajgó végtagokkal és fájó torokkal ébredtem.
Napló
-
-
Tóth Ágnes: Az én különös szomszédaim
"Egy nagyon érdekes rész különös sorsú emberekről a gyermekkoromból."
Sokszor kaptattunk fel a dombon a Csengery utcába játszani, ahol a járda szélét madárcseresznyefák díszítették, és mi nagyon szerettük rágcsálni vékonyhéjú, édeskés termését.
Ebben az utcában lakott az én keresztanyám is, süket Ica, aki negyvenéves létére vénkisasszony volt.
Napló
-
Tóth Ágnes: Rum uborkával
A régi házunknál jártam. Leromlott állapotban gubbasztott a fasor végén. A cserepek többségét lesodorta a vihar. Az ablakok betörtek. Szomorúan néztem, mikor hirtelen kivágódott a balszélső ablaktábla és kihajolt apám. Alig ismertem meg. Hosszú szakállt növesztett és jócskán megőszült. Csak kék szeme csillogott ravaszkásan, úgy mint régen.
...
Napló
-
Tóth Ágnes: A POFON
Hirtelen csattant el. Rövid volt és kegyetlenül erős. Aki adta férfi volt. Aki kapta nő. Feltehetően férj és feleség voltak. A hat év körüli kisfiú legalább egy métert repült az anyjával. Az ember tovább ment. Peckesen. Emelt fővel. Nem nézett hátra. Megítélésem szerint józan volt.
A gyerek tápászkodott fel elsőnek.
Napló
|
