(1751, Heilbronn - 1818, Lipcse)
Osztrák festő, korában nagy tekintélynek örvendett, divatos portréfestő volt. A bécsi Akadémia igazgatójaként a klasszicizmus merev rendszerét védelmezte. Több magyar festő tanult nála, Magyarországon is dolgozott: portrékat készített a Haller család részére, Pannonhalmának oltárképet festett.
(1803, Bécs - 1887, Bécs)
A 19. század legtekintélyesebb osztrák arcképfestőinek egyike, a bécsi biedermeier stílus egyik fő képviselője, történeti, tájkép és életkép festő. A bécsi akadémián tanult, Londonban Lawrence, Párizsban Vernet volt a mestere. Többször járt Itáliában. Főként az arisztokrácia megbízásából dolgozott. Borsos József mestere volt.
A parasztcsaládból származó festő már gyermekkorában megismerkedett az élet nehézségeivel. A második világháború befejezése után festő – mázoló szakmát tanult. 18 éves koráig eszébe sem jutott, hogy művészet létezik a világon. Ekkor került kezébe a Ludas Matyi egyik száma. A szórakoztató hetilap rajzai indították el benne azt a gondolatot, hogy ő is tudna hasonlókat rajzolni.
Fülöp Tibor (Budapest, 1961. augusztus 24. – ) magyar festőművész.
Fülöp Tibor id. Fülöp Tibor és Kováts Erzsébet gyermeke. Házas, öt gyermek édesapja. Autodidakta festőművész.
(Pesterzsébet, 1922. szeptember 17. – Budapest, 1964. május 14.) magyar festőművész.
Gyermekkorát Kiskunlacházán töltötte. Érettségi után a Nagykőrösi Tanítóképző főiskolára iratkozott be. 1943-ban Gallé Tibor szabadiskoláját látogatta és felvételi vizsgát tett a Képzőművészeti Főiskolára, ahonnan ekkor még elutasították.
(Pécs, 1893. máj. 23. – Pécs, 1968. szept. 1.) festő és grafikus.
A Bp.-i Képzőművészeti Főisk.-n Edvi Illés Aladárnál és Zemplényi Tivadarnál tanult 1911–1915 között. Tanulmányai végeztével rajztanár volt (Liptószentmiklós, Gyergyószentmiklós, Szakolca, Körmöcbánya), 1919-ben telepedett le Pécsett. Az ún.
Gábor Marianne (Budapest, 1917. április 26. –) magyar festőművész, grafikus.
Szülei: Gábor Ignác és Raiss Izabella Lucia. Szőnyi István festőiskolájában tanult. Ezután a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, Réti István tanítványaként 1935-1941 között. 1938-tól 10 évig, valamint 1957 óta kiállító művész.
Kora gyermekkoromban elkerültem Grábócról, az országot úgyszólván körbe laktam, de mindig arra vágytam, hogy visszajöhessek szülőfalumba. Ez 1965-ben sikerült is. Gyermekkorom óta fogvatart az alkotási vágy. Ha sikerült a falusi út elsimított porába az ujammal vagy egy botocskával lerajzolni azt amit elképzeltem, akkor nagyon boldog voltam.
