(teljes nevén Györök Leó György) (Pápa, 1847. április 2. – Budapest, 1899. december 15.) magyar tájképfestő, grafikus, a párizsi kommün magyar résztvevője.
A tengerészeti akadémiát Ruméban végezte. Ezután egy évig Angliában (Cardiffban) élt, ahol tanítással és festéssel kereste kenyerét.
Gyulai Líviusz (Barót, 1937. december 2.), Kossuth-díjas grafikusművész.
A Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Ék Sándor tanítványa volt. 1962-ben fejezte be a főiskolát, majd Olaszországban és Angliában járt tanulmányúton. Főként könyvillusztrációkat és animációs filmeket, valamint ironizáló archaizáló tollrajzokat, linómetszeteket, litográfiákat és rézkarcokat készít.
Gyurkovits Ferenc Losonc és környéke képzőművészeti életének egyik legjelentősebb személyisége, akinek élete és tevékenysége meghatározó volt a város (képző)művészeti életére.
Tolnán élek, nyugdíjaztatásom előtt tanárként dolgoztam.A festészet iránti szeretet már régóta él bennem, de festeni csak nyugdíjba vonulásom után kezdtem el. Tulajdonképpen három éve foglalkozom vele.
Mesterem, tanítóm Cs. Vasváry Ibolya.
Általában olajjal fára, néha vászonra festek tájképeket, csendéleteket.
Kipróbáltam az akvarellt és az üvegfestészetet is.
(1827, Békéscsaba - 1888, Capri, Olaszország)
A bécsi akadémián tanult két évig. Őrnagyként részt vett az 1848-49-es szabadságharcban. Ezt követően Olaszországban és Békéscsabán élt, majd Capri szigetén telepedett le. Vallásos tárgyú képeket és oltárképeket festett.
Haász István (Gönc, 1946. február 3.) festőművész, művésztanár, a kortárs magyar absztrakt, geometrikus művészeti irányzat meghatározó alakja.
1946-ban született Göncön, ahol Fajó János és Csiky Tibor éveken át művészeti iskolát vezetett. 1964 és 1968 között Egerben a Tanárképző Főiskola hallgatója volt.
Az ungvári Drugeth Gimnáziumban képezte magát Endrédy György irányításával.
Tájképeket festett a posztnagybányaiak, majd Erdélyi Béla és Boksay József hatására. Életművét a kárpátaljai művészet legnagyobb eredményei közé számítják.
Autodidakta művész, tehetségére bajai rajztanára, id. Éber Sándor figyelt fel, aki tanítani kezdte. Az I. világháború idején katonai szolgálata során orosz hadifogságba esett, és több mint öt évet töltött Szibériában, ahonnan csak 1921-ben tért haza.
(1866, Pest - 1939, New York)
Festő. Bécsben és Münchenben tanult. A müncheni stílust tükröző életképei közül 1890-ben a Vizsga után c. képére megkapta a Munkácsy-ösztöndíjat, amellyel Párizsba ment. Itt 1891-ben elnyerte a Salon dicsérő oklevelét. 1893-ban Bécsben kis aranyérmet, 1894-ben Antwerpenben nagy aranyérmet és 1896-ban Budapesten millenáris nagy aranyérmet nyert.
Az általános iskolában sokat rajzoltam, festettem a rajzórákon kívül is, de úgy látszik nem volt erős bennem a késztetés a festészet iránt, mert teljesen más irányban tanultam tovább.
Jelenleg számítógép programozóként dolgozom, és néhány éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a festészettel, de csak autodidakta módon.
